Olyan eszköz, amely az elektromos berendezéseket megvédi a villámcsapások során fellépő nagy átmeneti túlfeszültség veszélyeitől, korlátozza a szabadon forgási időt, és gyakran korlátozza a szabadon forgás amplitúdóját. A villámlásgátlókat néha túlfeszültség-védõknek, túlfeszültség-korlátozóknak nevezik.
A levezetőt a kábel és a föld között kell összekötni, általában a védett berendezéssel párhuzamosan. A levezető hatékonyan védi a kommunikációs berendezést. Ha rendellenes feszültség lép fel, a levezető megvédi azt. Ha a kommunikációs kábel vagy az eszköz normál üzemi feszültséggel működik, a levezető nem működik, és a földnek nyitottnak tekinthető. Nagyfeszültség esetén, amely veszélyezteti a védett berendezés szigetelését, a levezető azonnal működik, a nagyfeszültségű túlfeszültségáramot a földre irányítva, ezáltal korlátozva a feszültség amplitúdóját, és védi a kommunikációs kábelt és a berendezés szigetelését. Amikor a túlfeszültség eltűnik, a levezető gyorsan visszatér eredeti állapotába, így a kommunikációs vonal normál módon működik.
Ezért a levezető fő funkciója a behatoló áramlási hullám csökkentése a párhuzamos kisülési rés vagy a nemlineáris ellenállás hatására, és a védett eszköz túlfeszültségének csökkentése, ezáltal a kommunikációs vonal és a berendezés védelme.
A levezető nemcsak a villámok által keltett magas feszültségek elleni védelemre, hanem a működő magas feszültségek védelmére is használható.
A levezető feladata az energiarendszer különféle elektromos berendezéseinek megvédése a villámlástól, a túlfeszültségtől, az üzemi túlfeszültségtől, az energiafrekvencia átmeneti túlfeszültségétől és a károsodásoktól. A levezetők típusai elsősorban a védőrések, szelepfogók és cink-oxid túlfeszültség-levezetők. A védelmi rést elsősorban a légköri túlfeszültség korlátozására használják, és általában az energiaelosztó rendszerek, vezetékek és az alállomások bejövő szegmenseinek védelmére használják. A szelepfogókat és a cink-oxid túlfeszültség-levezetőket az alállomások és az erőművek védelmére használják. Az 500KV-nál alacsonyabb hőmérsékleten alkalmazott rendszereket elsősorban a légköri túlfeszültség korlátozására használják. Az ultra nagyfeszültségű rendszerekben ezeket is használják a belső túlfeszültség vagy a belső túlfeszültség korlátozására. Biztonsági mentés.
